Több mint 30 éve őrzöm ezt a képeslapot.
1990-ben, nagyapám halála után, az ő hagyatékából került hozzám, illetve hozzánk. A fotó Róka Jánost, a századforduló „krekkjét”, első futballsztárjaink egyikét ábrázolja. Ő 1905 legelején – szinte megmagyarázhatatlanul – egyik napról a másikra felhagyott a labdarúgással, azzal a sportággal, amelynek művelőjeként a híres újságíró, Képessy József (hogy legyen még több kapcsolódási pont: nagyapám osztálytársa, barátja a Trefort utcai mintagimnáziumban) azt írta róla első bajnokcsapatunkra, a BTC-re emlékezve: „a híres Róka tánctanár-dinasztiának ez az akkor még gyereksorban levő tagja, a magyar futball első hőskorának legnagyobb technikájú játékosa volt”.
Summa summarum, Jani bácsi – nagyapánk így emlegette a nagybátyját, dédapám öccsét – faképnél hagyta a futballt és a Pannónia Evezős Klub tagja lett, mert „Manno Miltiades és Gillemot Ferenc úgy gondolták, nélküle nem lehet sikeres a nyolcas”.
Lelkes lehetett, ha képeslapot is nyomatott magáról, sőt erre az ereklyeként őrzött, mi több akként tisztelt anzixra 1905. április 28-án egy 5 filléres bélyeg is került, majd útra kelt Nagykörös (sic!) irányába, „Őnagysága Benkó Irén Úrhölgynek” – aki történetesen dédanyánk és öt nappal később tartotta esküvőjét Róka Pállal, a főváros szerte nagyra tartott tánc és illemtanárral.
Férfiasan be kell vallanom, évtizedekig nem kutattam a mélyebb összefüggéseket. Csak most, hogy alaposabban foglalkozom a család történetével és benne a magyar labdarúgás legszellemesebb álnevét választó, R.O. Kaján néven is futballozó nagy-nagybácsival, sejlett fel a kérdés: miért küldött Jani bácsi öt nappal az esküvő előtt, „Kezeit csókolja” szöveggel képeslapot a majdani sógornőjének?
Drámát, családi szerelmi háromszöget, évtizedeken át húzódó testvéri viszályt vizionáltam – amit azzal is próbáltam megerősíteni, hogy kisilabizálom az anzixon levő aláírást.
Nem volt könnyű, de megfejtettem! A képeslapon szereplő aláírás nem a János, vagy a családban használt Jani becenév – hanem „Palkója”. Azaz, nem volt családi dráma, a vőlegény az esküvő előtt, még otthon a Szentkirályi utcai lakásban felkapott egy – történetesen a bajnok öccsét ábrázoló – képeslapot és azt küldte Irén dédinek, az arájának. Nincsen a múlt ködéből felsejlő családi dráma, nincsenek a szép hölgy kezéért versengő fivérek – „csak” egy szerelmes gavallér, akinek az esküvő előtt már minden nap elviselhetetlenül hosszúnak tűnt.
Sajnálom.
Illetve dehogy. Sokkal jobb ez így.
