A magyar sport XX. századi történetének egyik legizgalmasabb fejezete az 1926-ban alapított Menekültek Kultúregyesülete (MKE), pontosabban annak Simon László vezetésével alakult Sportosztálya.
A trianoni országvesztés után óriási menekültáradat indult meg az elcsatolt területekről az anyaország, elsősorban a főváros felé. (Arról, hogy az I. világháborút lezáró diktátum mit jelentett a magyar sport, elsősorban a labdarúgás számára, nemrég Lovász István Tamás futballtörténész, az MLSZ budapesti, regionális igazgatója publikált adatokat. „Az utolsó békeévet, az 1913-1914-es szezont figyelembe véve, az akkori a bajnokságban szereplő 99 vidéki egyesültből csupán 48 maradt az újonnan kijelölt országhatáron belül” – írja.)
Az Ablonczy Balázs vezette Trianon100 kutatócsoport vizsgálatai alapján 400-500 ezer fősre becsült, többségében középosztálybeli állami alkalmazottakból – vasúti és postai dolgozókból, hivatalnokokból – álló tömeg egy részét, szinte emberi lakhatásra alkalmatlan körülmények között, a kőbányai Auguszta telepen próbálták elhelyezni.
Az összezártságból és mi tagadás, az anyaországbeli lakosság nem ritka ellenérzéseiből, egzisztenciális félelmeiből adódó egyre rosszabb helyzetet asszimilációs törekvések igyekeztek oldani – ezeknek a fő terepe a sport, elsősorban a labdarúgás és a kézilabda lett.
A menekültek csapata az 1926-1927-es szezonban szerepelt először a Budapesti Labdarúgó Alszövetség III. osztályú bajnokságában, a következő években pedig „liftezett” a harmad- és a negyedosztály között. Legjobb szezonja a az 1931-1932-es volt, ekkor a budapesti amatőrbajnokság másodosztályában szerepelt.
A futball mellett az akkor még csak nagypályás változatában, a cseh házená alapjaira építkező, egyébként szintén a Budapesti Labdarúgó (!) Alszövetség, a BLASz által szervezett kézilabda jelentette – elsősorban a női sportolók számára – a kitörési, asszimilációs lehetőséget. A Menekültek KE itt igazi sikereket ért el: 1930-ban megnyerte a harmadszor kiírt magyar bajnokságot!
A csapat ugyan a harmincas évek közepén megszűnt, de egykori edzője, Schäffer Gusztáv és legkiválóbb játékosa, Bártfainé Mándoky Margit, aki atlétaként is a legjobbak közé tartozott, magasugrásban, 1943-ban országos bajnoki címet nyert (a fia, Bártfai Róbert később ismert labdarúgó, majd játékvezető lett), főszerepet vállalt az 1949-ben, Budapesten, világbajnoki címet szerzett nagypályás női kézilabda-válogatottban!
