(A kép forrása: www.dailymail.co.uk)
Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert lehet, hogy megkapod!
Én jó ideje azt szeretném megmutatni, hogy a Sport maga a Kultúra.
Erre tessék: a párizsi olimpia legfelkavaróbb története még mélyebbre visz.
I.
Hámori Luca, az első magyar női bokszoló, aki győztes meccset vívott az olimpián, a 66 kilósok között az elődöntőbe jutásért az algériai Iman Heliffel csatázik. Az algériait a legutóbbi világbajnokságról kizárta a sportág nemzetközi szövetsége, mert túl magas volt a tesztoszteron szintje. A Nemzetközi Olimpiai Szövetség szabályai mások, így most joggal forrong és háborog a világ, hogy egy biológiailag férfi bokszoló (XY kromoszóma…), mit keres a női mezőnyben.
„Nem futamodok meg! Bízom Istenben, mert ha azt akarja, hogy nyerjek, akkor nyerek!” Luca bátor lány és végtelenül sportszerű. Méltósága igazi női minőség.
„Áldassék az Isten és az isteni igazságszolgáltatás!”, posztolta Iman Helif. Neki is megvan amúgy a maga baja, Algériában a nemváltást minden törvény és hagyomány a legszigorúbban tiltja.
Gyönyörű tény, hogy a hit és a tudomány ezen a pontban a sportban összeér, mert, ha Isten egyszerre két dolgot akar egy időben egy helyen, akkor ez azt jelenti, hogy megvalósul Schrödringer szuperpozíciója a kvantumállapotban. (Megjegyzem, Wigner Jenő fizikus is úgy gondolta, hogy a kvantumelmélet közvetlen bizonyíték Isten létére).
Az, hogy ki nyeri a negyeddöntőt, egyáltalán nem tárja fel Isten terveit.
II.
Hat évvel ezelőtt a Daily Mail hozta a szívszorító történetet. Karl Koenig, az akkor 94 éves II. világháborús német veterán, úgy döntött, hogy felkutatja azokat a brit katonákat, akik ellen 1943-ban a tunéziai Mareth-i csatában élet-halál harcot vívott.
Így talált rá Graham Stevensonra, a brit század egyetlen életben lévő tagjára. Hamar rájöttek, hogy sokkal több dolog köti össze őket annál, mint amennyi elválasztja: életük hátra lévő részében a legjobb barátokká váltak. Békéről, kölcsönös tiszteletről, becsületről üzennek nekünk.
III.
Ne várjunk istenítéletre a 66 kilósok negyeddöntőjével kapcsolatban!
Van szabad akaratunk, az, hogy hogyan foglalunk állást ebben a kérdésben, csakis rólunk szól.
Szívből kívánom, hogy Luca sikerrel vívja meg élete csatáját! Együtt szorítunk érte, a tiszteletért, a fair playért!
Isten terve? Ki tudja, miben mutatkozik majd meg.
Talán már ma: a meccs végén egy bocsánat kérésben, egy őszinte kézfogásban.
Talán, csak sok-sok év múlva: egy bátor barátságban.
